Gina 27 éves, átlagos, sportos lány, 2 diplomával. Szereti a krav magát és a kissé bolond pasikat. Imád kiállításokra járni és komoly könyveket olvasni, parkokba járni és sétálni az éjszakában. Pár hónapja súlyos autóbalesete volt, azóta szinte minden megváltozott az életében:
Gina emlékeiből olvashatsz:
"Mostanság mindenki nagyon furcsa velem. Tegnap Nagyikáméknál voltam. Csak ültek mélán, szótlanul, szomorúan, én meg csak löktem a rizsát és meséltem az életemről. Sok érdekes nincs benne. A baleset óta minden emberi kapcsolatom megyszünt. Andrással sem beszélek már, pedig őt tényleg szerettem, de ő engem nem. Krisztiánnal, aki a legjobb barátom volt, nos vele már régebben megromlott a kapcsolatom, a baleset óta egyszer láttam a kórházban. Állt az ágyamnál és bőgött. Nem bírtam ránézni. A gyengesége undorított. Ezért kerülök mindenkit. Nem kell a szánalmuk, meg hiába beszélek nekik, észre sem veszik amit mondok. Általában otthon vagyok, vagy a városban csatangolok és keresem azt aki a balesetet okozta. Szeretném elkapni és ... és talán megbosszulnám, vagy nem tudom, de kell hogy valami legyen. Nem lehet, hogy valaki csak megússza, h kettétőrte az életemet, és megölt 2 jó embert. Nem bírok napirendre térni felette. Emlékszem a baleset minden percére. Mentünk a kocsival, én vezettem, kb 60nal. Aztán egyszer csak szembe jött egy autó kb 140nel és belénk jött. Csak forogtunk és repültek a szilánkok. Az autó közben nyugodtan elhajtott. Másra nem emlékszem, csak arra h kiszedtek az autóból, meg a két fekete zsákra. Majd elsötétült minden. Aztán egyszer csak egy erős fehér fényt láttam. Már azt hittem, h ez az a bizonyos kapu a túlvilágra. Mikor már szinte megindultam felé, akkor vettem észre, hogy ez egy lámpa és épp a műtőben lehetek. Aztán az ágyamban ébredtem, valami sárga cucc volt a testemen, meg csövek lógtak ki belőlem és ott álltak az ágyamnál és néztek. Beszélni akartam, de egy cső volt a torkomban. Aztán kijöttem és minden megváltozott... "
